- Mézvirágok? - gondolta lekicsinylően, és hallgatott. Már rég tudta, hogy épp a legszebb, a legérdekesebb dolgokat nem lehet megérteni és megmagyarázni.
(Hermann Hesse - Rosshalde)
2014. november 13., csütörtök
Múlásban
Sáros határban szalad a szekér, város zajából menekül a fény, sávos határban arany az idő, sugaras örömöt rád ölelő.
Tágas mezőkön elakad a szél, fészek falához lapul, aki fél. Kókadt virággal felesel a nyár, aki bújt, a ki nem, hazatalál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése