megmutatnám
neked
először
talán a fákat
mind csupa seb az időtől
agyontetovált vadállat
kezek marták őket hegesre
megsebezve állnak.
valami tájból vagyunk
összerakva lapra-
szedhető részeink bele-
illenek tágranyílt keretekbe
ott függünk tovább
megvérezve hegesedve
gyógyíthatatlan a mérhetetlen
áramlásban
- Mézvirágok? - gondolta lekicsinylően, és hallgatott. Már rég tudta, hogy épp a legszebb, a legérdekesebb dolgokat nem lehet megérteni és megmagyarázni. (Hermann Hesse - Rosshalde)
2014. március 19., szerda
2014. március 11., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)