Ház a térkép szélén

Kis fehér ház.

Ez is elmúlt.

Az ígéret,

A föld szaga,

Dáliák...

(Sóvárgások hídja)

Az otthon,

A találkozás... -

Mese.

Nincs mit várni.

Te következel.

Ha volnál...

Lennék koszos babaarcon szétmázolt nevetés.
Lennék rózsaablakodban galambnyi remegés.
Lennék hazatért macskád talpán az út pora.
Lennék esőleső utak árnyék-vándora.
Lennék asztalodon foltos terítőd csipkéje.
Lennék mélységes kút-lelked versbehullt igéje.
Lennék fehér bűntelenség, lennék a vétség.
Lennék szürke: az egyensúlyt megtartó kétség.

Lennék egyetlen versed is, rímtelen, örök.
Lennék tizenhét szótagba záródó köröd.

Múlásban

Sáros határban szalad a szekér,
város zajából menekül a fény,
sávos határban arany az idő,
sugaras örömöt rád ölelő.

Tágas mezőkön elakad a szél,
fészek falához lapul, aki fél.
Kókadt virággal felesel a nyár,
aki bújt, a ki nem, hazatalál?

ajándék

a csend ölén a fák alatt
levéltenyérbe fény akad
és ring a fény mint cseppnyi gyöngy
és benne ring az ég s a nap

Méz

Hinta lendít, mintha titka lenne,
vinne engem, mintha szárny emelne,
ringna lelkem, rajta méz lebegne.
Minden hinta verset érdemelne.

Minden versem tőle igaz lenne,
mindegyikben az ég énekelne,
halkan, szépen, mintha közel lenne,
földhöz kötött lelkem szállna benne.