valami

rémséges hajnal
pocsolyák jég-tükrében
opál fény motoz

egy gondolat

lennék út, madár
lábnyom a hóban, vagy fa,
ahol fészket rak.

a gyermek 1.

léggömböt markol
de szél lenne leginkább
legszebb álmában

.

a gyermek 2.

illatos réten
pillangót kerget reggel
éjjel csillagot

.

nem szólok nem szólsz 
kihűlt teát kortyolunk 
nincsen benne méz

Gyerekrajz

Ez itt a házunk, ez itt a rét,
ez itt magas fűben margarét`,
ez itt a meggyfa, ez itt akác,
ez itt a rejtek, hol megtalálsz,
ez diófa, fészket ringató,
ez szélfodros szoknyában a tó,
madárhang ez itt, meg napsugár,
virágkehelyben egy kis bogár,
ez itt kerítés az út felől,
fakapu szárnya kidől-bedől,
ez a kiskert, benne sok virág:
napra nevetők, meg dáliák,
ez kutyaház, ez itt madárlak,
ez a titkos, hol mindig várlak,
hajlós fűben sétáló macska,
ez pinceháton szélkakaska,
mennyi minden fér egy rajzra el,
ez borostyán, ez meg vadszeder,
ez anya, ez itt egy kisgyerek,
egymásnak vidáman intenek,
más már nincs, sietni kell megint,
domb mögött a nap is búcsút int.

életidegen 1

zacskóba kötött
kutyakölyök keresi
a gazda szagát

egynyári virág
riadt kék pillantását
némán tűri el

tévedéseim 
hídján át is tefeléd 
kerestem utat


Georgia O’Keeffe: Lake George (1922)

virágmintákat 
hímez csendben lelkemre 
ünnepnap anyám

test és lélek

átvérzett rajta
mint puha gyolcs kötésen
tegnapi lőtt seb

rémséges fagyok 
karjában virágszépet 
álmodik a hó

a kisháznak nincsen ablaka 
benne lakik az éjszaka 
kertjében madarak dalolnak 
arról mit nem hoz el a holnap 
mi holnapután sem jön el 
arról semmi sem énekel 
néma fénytelen csillagok 
látják hogy a szobában vagyok 
billeg alattam a szék 
a tűzhelyen ócska vizesfazék 
régi kopott szürke bádog 
poharakban a víz állott 
tegnap sem járt erre senki 
nem tudok én már kimenni 
kívülről zárták rám gondolom 
belülről kinyitni nem tudom 
a kisházban zongora fekete 
reméli hogy érti őt a zene 
játszana Chopin-t annak aki 
ha lenne bárki vagy valaki 
a kisházban éjjel vadak 
üvöltése repeszt falat 
holnap a gyertya végigég 
összenyom mindent a sötét 
parányi vetetlen ágyon 
forgolódik csöppnyi álom 
a falakon szürkészöld penészfolt 
régebben minden rész egész volt 
a kisház ma elhagyott kőhalom 
szétgurult kövek közt hallgatom 
számon kéri a mát a holnap 
kőarcú szelek dalolnak