Méz

Hinta lendít, mintha titka lenne,
vinne engem, mintha szárny emelne,
ringna lelkem, rajta méz lebegne.
Minden hinta verset érdemelne.

Minden versem tőle igaz lenne,
mindegyikben az ég énekelne,
halkan, szépen, mintha közel lenne,
földhöz kötött lelkem szállna benne.

más-kor

mint csészébe ragadt málló teafilter
égre száradt szennyes papírpép a nap
égszín porcelán kopott peremén most
olvad szét az utolsó earl grey-pillanat

most olvad szét és nem marad utána
más mint keserű íze karcos savaknak
ráncos felhők tarajos ólom-ölében
tejopál ringásba szavak ragadnak

tejopál ringásban fészkel a bánat
gyöngyöt dúdol köré égi fa ága
valami mozdul - halk suhogása rubin -
s csókot ejt az ébredő cyber-világra

gyermekkor

szűrt fény-határban
csipke-kemény kontúrban
kolibri lebeg

a szerelem idejére

míg megjön a vers
faragnék gyöngyöt.
beszórnék vele
minden göröngyöt.

gyöngyökön járna,
gyöngyöt nevetne,
nálam maradna,
talán megszeretne.

Silver Needle

királyleánykák
sziromnyi tenyerében
ezüst fényszilánk

rajtafelejtett
pillantás: fény-méz csordul -
cseppenként éri(k)



yozakura

sziromhullásban

mint csók előtt a csöndben

megnyílik az ég