2014. szeptember 22., hétfő
más-kor
mint csészébe ragadt málló teafilter
égre száradt szennyes papírpép a nap
égszín porcelán kopott peremén most
olvad szét az utolsó earl grey-pillanat
most olvad szét és nem marad utána
más mint keserű íze karcos savaknak
ráncos felhők tarajos ólom-ölében
tejopál ringásba szavak ragadnak
tejopál ringásban fészkel a bánat
gyöngyöt dúdol köré égi fa ága
valami mozdul - halk suhogása rubin -
s csókot ejt az ébredő cyber-világra
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
tejopál ringásba szavak ragadnak... ezt a sort mantrázom már egy ideje. nagyon tetszik.
VálaszTörlésupsz... nem értelmet, hanem értelmetlen, most átom.
Törléskülönös, hogy az embert honnan és meddig kísérik a képek. meg vagyok győződve róla, hogy van olyan, amit halálunkig cipelünk. ez olyan. harmincvalahány éves. gyerekkoromban társasházban laktunk. a harmadikon volt egy háromgyerekes család. a legkisebb fiút többször láttam, ahogy ébredés után kábán, valami ringó mozdulatban, értelmet, torz hangokat mormol. a szobában félhomály volt. szerettem volna érteni a szavait, és talán megölelni. nem tudom. gyerek voltam én is. hát, innen.
VálaszTörlésthomas mannál éreztem meg először(nem ma volt:), hogy az én olvasatom teszi magamnak varázslattá azt, ami annak aki leírja, másképp az. :)
VálaszTörlésúgy. mint a "Mézvirágok"... :)
VálaszTörlés