a megvakult lány
úgy ült, mint mások, mikor teáznak;
porcelán kezét lassan emelte,
mintha minden korttyal valamit feledne,
mosolyában sajgott a fagyos alázat.
a pillanatban, mint véletlen perc rejtett,
hideg-néma óriás szobákon át
nevetve indult a vidám társaság,
velük lépett oda, hol utat sejtett.
árnyéka rajzot kínált közel-falaknak,
s hová meghalni tértek kinti lángok
szeme tükrén lelke átvilágolt,
mint sziromnyi fény, arcán fagyos tavaknak.
lépte visszhangozta félelme szavát
mit botladozva napra-nap cipelt sután,
most elindult - itt felejtve önmagát -
mint lepketest a fényes nap után.
Rainer Maria Rilke : A megvakuló lány
VálaszTörlésMint bárki, úgy ült, kezében tea
de elsőre feltűnt, mintha azt a csészét
másképp óvná, mintha az egészét.
Megsajdította szívem mosolya.
S fölkászálódott a társaság
és sétára indult (csendesen csevegve)
susogva, halk kacajjal, teremről teremre -
jött ő is velünk a szobákon át,
s megláttam amint botladozva lép,
gyenge-lassan, mintha támaszt esdekelne;
világos szép szemén nem csillogott a lelke,
csak mintha tó tükrözné hold egét.
Mintha láthatatlan gáton botolna által
- így jött leghátul - lépésre a lépte,
de minden botlása mintha égő szárnnyal
röppenne fel a végtelenségbe.
shizoo ferdítése
olyan jó látni ezt fent...
köszönöm, nagyon vártam a tiédet ide.
VálaszTörléspuhán keretezi a kettő, a bennem sajgó képet, és valami halk zene, mintha ringatná is (el).