seeing eye

akarva-

akaratlanul
korlátok közé szorul
a járhatatlan

.

cserébe

neked ajánlom
kapaszkodók nélküli
ragaszkodásom

Renoir

"Tárgyaimat kedvem szerint rendezem el. Majd munkához látok, és úgy festek, mint egy gyerek. Azt akarom, hogy az én pirosam harangként zúgjon. Ha ez elsőre nem sikerül, még több pirosat vagy más színt teszek hozzá, egészen addig, amíg nem vagyok elégedett vele. Nem tartom magam intelligensebbnek, mint másokat. Nincsenek egyéni szabályaim vagy módszereim. Bárki átvizsgálhatja festékeimet, figyelhet festés közben - azt fogja tapasztalni, hogy nincsenek titkaim."

 A kis Romaine Lacaux kisasszony

1864. olaj, vászon

(Cleveland Museum of Art, Cleveland)

velük szaladt még, nyurga lányok hadával,
gömbölyű, eső áztatta réteken,
szoknyája harangként bongott fémesen,
messzi-szemünk úgy látta, mintha szállna

itt léte halvány rajz, erőtlen árnyék,
ami él, a távol, fényes erdőt járja,
ott hangák hangja tűnt mesékbe zárja,
mert ezüst ott lenni, és minden játék

átnéz e percen, mint rozsdálló rácson,
mibe lelke-szárnya beakadt egészen
rétek úsznak szeme zöld tükrében,
hol várja őt az álom, könnyű sziromágyon

rózsatépő hirtelen-kezét ölébe rejti,
bentről kutatja fények tűnt varázsát,
nincs már, mi kötné lelke indulását,
az égő szirmokat csendben most leejti.

Győrffy Ákos

 "A mi rokonszenvünk, Crescence, kölcsönös szomorúság."

.

Spiaggia

Valamit várni. Valami egészen új,

ami újrarendez, egészen az alapoktól újra.

Ehelyett ez a semmiség, ahogy a fecske érinti

a vizet, mozdulat, apró elmozdulás.

Vagy egy ablak résnyire kinyílik.

Ennyi sok hasonlat. Húzom az időt velük.

Leírhatatlan.

.

"szavak vergődnek bennem lucskos, nehéz szárnyakkal, / tehetetlenül."

.

Sub Rosa

(Fél öt, kertben)

A leveleken gyöngysorokban a délelőtti eső.

Méhek a gerendák között.

Aranypénzek, lebegnek a ragyogásban.

A fűben fekve.

A húsom határai.

A méhek.

Dongás, belül is dongás.

Virágporíz.

Kék, mélyülő kék alatt.

Egy vázába belenézni, talán olyan.

Vagy vízparti fák törzsén a hullámok fényjátéka.

.

Sötétül

(Szárnyak)

Mikor szétszedjük az eresz

alatti odút csontdarabok

között madárláb és egy

denevérmúmia harangoznak

a hat órás misére kezemben

a könnyű denevér mint

nagyapám régi újsága az

Est harminchatos évfolyama

úgy máll darabokra

és ami a repülésből maradt

most pereg le a létra fokai

között a harangzúgásban

.


"Maga is érezte, hogy a festmények törékeny véglegességének foglya ezekben a pillanatokban."

.


Belső hegység
(Márianosztra, útközben, május)

Kínai csésze az ég. Pórusain átfolyik a fény.
A kút, a kúton a rács. Nézünk le a kútba, nagyon
mélyen a víztükör. Ott lent úsznak a felhők,
alulról is szűrődik fölfelé a fény. Arcunk a rácson.
Kavicsokat dobálunk bele.
A füvek imádsága alkonyatkor. Két arc néz le a kútba.
A zárda, ahogy az lehetett. A vadrózsás belső udvar,
virágágyások a kút mellett. Négyet kondul a kis torony
harangja. Jézus jegyesei, az érintetlenek.
Csöndben ülnek a kőfal árnyékában, tekintetük
a virágokon. Vagy követik a lassú járású felhőket,
ahogy csak tiszta szem követheti az égi mozgásokat.
Loccsan a vödör a kút vizében. Ahogy én képzelem.
A vödörben úszó felhők.
A két arc a víztükrön.
Az arcunk.
Az arcunkat megtartó fény.

.

És akkor arra gondolt, hogy imádság.

(...)

  



angyali üdvözlet

Frans Luycx - Angyali üdvözlet


ahol az angyal állt

most már nem állhat
e dermedt pillanatban
senki, közéjük

félúton

ágküllő közé
akadt menni készülő
rózsa,-bogárka

eső

Szőnyi István - Esernyők

csepp fekete ég
varjak kitárt szárnyáról
arcodra csorog

esernyők

Renoir - Esernyők

esernyők bogár-
hátára feszül ívben
október ege